HTML

Pszihó Norman Szobabiciklizik

- De hát ez... - Naiuoey / Xx inkább nem akarta végiggondolni, amit már késő volt nem végiggondolni.

- Jól látod - Oszlatta szét a kétely maradék, kén-dioxidos bárányfelhőit Bhhhh. - Valaki vadállat fogta a kontinuitás abszolút értékét, beszorozta mínusz hattal, gyököt vont belőle, leosztotta nullával, majd úgy tett, mint az egyszeri üzletasszony, aki házasságtörés után úgy gondolta, elég beszállni az időgépbe, elutazni i. e. 0-ba, majd rögtön vissza.

- Szóval ez annyit tesz, amint a hagyma szétterül, a mi fog történni, ha egyszerre véletlenül három Izabella van jelen, akiknek legalább 63 százalékban megegyezik a horoszkópja?

- Nem, Naiuoey / Xx, sajnos nem ilyen egyszerű.

- Nem? Kár. Azt hittem, végre nyugodtan nézhetem végig a kedvenc sorozatom következő részét, bár az élvezetből tagadhatatlanul levon valamennyit, hogy már 8 kilotonna óta nem adnak semmit...

- Ez így van, és ezzel rátapintottál a lényegre - biccentett Bhhhh. - De mivel látom a zavart a tekintetedben, attól tartok, hadd meséljek el egy történetet...

Friss topikok

Linkblog

Archívum

-6 : A legrosszabbul időzített mókusok

2008.12.26. 23:48 :: Lynn Mainchín

- Haaahhh! - konkludálta Swann Radfield azon események végkimenetelét, melyek után egy tetszőleges, nemhogy többé, de minimum kevésbé normális férfinek sem jutna eszébe a "konkludálta" szó.

- Drágám... ez most-

- Klinnnnnnng-onnn!

 

Az utóbbi másfél megjegyzés egyharmadát Aíléná tette. Fekete hajával, kreol bőrével és határozottan egyiptomias vágású szemével teljesen meglepő benyomást keltett volna az elmúlt százezer év szinte mindegyikében Grönland bármely pontján. Radfieldet jóval kevésbé érte váratlanul az ifjú hölgy jelenléte, sőt, igazából a hiánya lett szokatlan, de ne szaladjunk az események elé. Legalább most még ne.

A hangok maradék kétharmada a kapucsengőtől származott. Az a már-már régimódi típus volt, mely többek szerint 'Klinng-onn' felkiáltással jelzi, ha valaki éppen áll az ajtóban, de már unja magát. (Nem, ennek a Star Trekhez semmi köze sincs. Egyszerűen így hangzik és kész.)

- Mi a fene, elmaradt a hóvihar? - csodálkozott Radfield.

- Miről beszélsz? Egyáltalán kit vársz Te ilyenkor? - értetlenkedett Aíléná.

- Klinnnnnnnng-onnnn! - hiába. A legtöbb csengő szókincse nem túl gazdag.

- Meghoztam a mók- öööm, a négyzeteket - ezt sem a csengő mondta. Hanem valaki más, aki éppen állt az ajtóban, de nem unatkozott. A kezében tartott csomag nemcsak kényelmetlen és nehéz volt, hanem ráadásul még izgett-mozgott is. Rakoncátlan négyzetek.

 

- Hoppá... mindjárt jövök, pillanat, kiscsillag, várj meg itt és ne nyúlj semmihez, kérlek!

Radfield nem vesztegette az időt az öltözködésre, mint ahogy Aíléná sem a várakozásra. Úgy gondolta, csatlakozik a férfihez, akit bizonyos fokig párjának tekintett.

 

Csakhogy, Aíléná sosem nyert volna még 37 méteres tájékozódási futást sem. (Igaz, éppen ezért nem is tervezte, hogy valaha el fog rajta indulni.) Tévedhetetlen biztonsággal indult el Radfieldhez képest az ellenkező irányba. Még az az ajtó sem szegte kedvét, mely csukott állapotával próbálta felhívni a figyelmet - saját magára.

- Vigyázz, ne... - szólt az ajtó.

- Miért? - lepődött meg Aíléná.

- Mert bár tény, hogy gyönyörű, egyiptomias vágású szemeid vannak, mégsem hinném, hogy ennyire sietned kéne. Előbb még alapos megfigyeléseket kell végezni a mó... a négyzetekkel, hogy biztonságos legyen az eljárás.

- Aha. Világos. Szerinted elég lesz a dió meg a mogyoró?

- Dió? Mogyoró? Mire? - értetlenkedett az ajtó.

- Hát a négyzetek etetésére!

- Buta lány, a négyzetek nem esznek.

- Ja tényleg...

Radfield ebben a pillanatban ért vissza.

 

Nos.

Ha az ajtók beszélnének, a történet akár így is lejátszódhatott volna, s ebben az esetben még az sem lehetetlen, hogy mesmeg véget ért volna.

Az az ajtó, melyen Aíléná átlépett, viszont egy szót sem szólt.

 

- Na már itt is vagyok, ne haragudj, hogy... drágám, merre vagy? - Radfield, miután nem tudta nem észrevenni a lány hiányát, rosszat kezdtett sejteni, s elejtette a frissen átvett csomagot. A négyzetek rosszallóan sivalkodtak és kaparásztak benne. - Aíléná? Aíléná, hová tűntél?

Tekintete az ajtóra tévedt, ám az vele sem beszélt. Rémülten rohant oda hozzá, s a félfán - már amennyire a titániumötvözet "fá"-nak tekinthető - villogó panelre vetett egyetlen pillantás elég volt ahhoz, hogy legrosszabb sejtései igazolódjanak.

- Neeeeeeeeeeem!!!!! - kiáltott Radfield, de már késő volt.

 

Pontosabban, túl korai.

 

Szólj hozzá!

Epilógus (előtt nem sokkal)

2008.12.16. 09:43 :: Lynn Mainchín

Wai'xy-88, az imént lezajlott eseményekhez képest szerfelett higgadtan ült a földön.

Bár, ezen kijelentés három információjából mindössze három nem teljesen igaz.

Nem is Wai'xy-88 volt a neve, hanem valami más. Egy olyan szó, mely ugyanannyira hasonlít ahhoz, hogy ShennaNee'z, mint amennyire a Barbara névhez. Semennyire. Pontosan egy kötőjel volt benne, bár nem ez volt az a momentum, ami a helyes kiejtést illetően vitákra adott volna okot, már ha egyáltalán valaki hívogatni próbálta volna (nem) Wai'xy-88-t. Történetesen senki se tette.

Ami azt illeti, a "lezajlott" kifejezés sem stimmelt. A dolgok valójában javarészt még el sem kezdődtek. Legalábbis, akiket ismert, azok minden bizonnyal ezt mondanák. Vagy ezt fogják mondani. (Idétlen tér/idő - gondolkodott Wai'xy-88 magában. - Utazhatsz akár évmilliókat, eltölthetsz fényéveket egy helyen, mégsem leszel képes felfogni a lényeget - a magvas mentális kijelentés nem zökkentette ki az egyetlen dologból, mely jelenleg érdekelte: a narancshámozásból.)

Hogy ült-e a földön, vagy sem, azt is babrás volna elemezni. Először is, tisztázni kellene, pontosan merre is van lefelé, és miután rájöttünk, még véletlenül sem arra, mint várnánk, bölcsebb lenne nem firtatni a dolgot. (Wai'xy-88 sem firtatta. Elég baja lett abból, amikor öt méterrel ezelőtt elejtette a narancsot, ami ezt követően kecses nyolcasokat írt le a feje körül, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve eltűnt. Majdnem nulla mérföldet várt, mire megtalálta.)

 

A girizdek elkezdtek megjelenni.

Ketten voltak. Ő és a narancs. Mindketten viszonylag jól érezték magukat. A gyümölcs például azért, mert egyre inkább körvonalazódott benne, normális esetben sem kellene aggódnia, hiszen előbb-utóbb reinkarnálódni fog. Jelen helyzetben azonban még ettől a huzavonától sem kellett tartania. Wai'xy-88 is örült. Sikeresen elhessegette magától az ötletet, hogy mi van, ha némi hasonlóság okán mégis hagyma van a kezében. Mázlija volt, mert a narancs nem volt hagyma, és nem is akart az lenni.

 

Wai'xy-88 úgy gondolta, egy ideig semmiféle hagymával nem szeretne foglalkozni.

A kicsomagolt gyümölcs nem volt se túl édeskés, se túl savanykás. Mire elfogyott, a gondosan megőrzött héj újra megtelt girizdekkel.

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása